Biztos ismered azt, amikor jól érzed magad és repül az idő, ahogy azt is, mikor nem telne már le az az öt perc...
Az idő bizony relatív, és a történelem folyamán sokan sokféleképpen mérték.
Én az órák és percek mellett életekben is mérem az időt: minden fontos esemény vagy a gondolkodásmódom változása egy-egy új élet kezdetét jelenti. Az első életem a gyerekkorom volt. A második életem akkor kezdődött, mikor városra költöztünk. A harmadik a liceumi éveimet foglalta magába (az első három évet legalábbis). A negyedik kezdetét egy szerelem(féle) okozta, az ötödikét a csalódás. Ez, és a következő három életem gyorsan letelt, többnyire a boldogságkereséssel. A kilencedik életem viharos volt. Ekkor jött ki belőlem minden fájdalom, ami az évek során folyton mart belülről.
A tizedik életem a mostani, azóta tart, hogy Jézust választottam. Eddig ez a legjobb. :)
Amúgy észrevettem, hogy minél idősebb lettem, mind nehezebb és nehezebb problémákat kellett megoldanom. Ez önmagában nem túl boldogító tény, viszont az, hogy én is egyre erősödök, igen! Egyre komplexebb feladatokat tudok elvégezni. Ha nem lennének, fura is lenne már. Túl könnyű lenne az élet. XD
Már nem tudnám elképzelni, hogy az egyetemet az anyanyelvemen végezzem, például. Így érdekesebb.
Azt is észrevettem, hogy Isten időzítése milyen csodás. Mindig azokat a könyveket adja a kezembe, amik által abban a helyzetben a legtöbbet épülhetek. Vagy ha semmit nem tudok a következő napról, elég Rá bíznom a dolgot, másnap megteszem az első lépést, és Ő küldi az embereket, akik megmondják, hogy most merre tovább. Meglep egy-egy igével, pont a legjobbkor. Ha várnom kell, nem kell többet várnom, mint amennyit kibírnék.
Érdekes az is, hogy csak akkor nem érzem elfecsérelt időnek a napom, ha legalább egyszer valami jót tettem valakivel. A legkisebb segítség is számít.
*
You probably know how it is when you feel good and time flies like an arrow, and when those five minutes just don't want to pass already...
Time is indeed relative, and along the history many people measured it in many different ways.
I don't measure time in just hours and minutes but also in lives: every important event or change of my way of thinking means the beginning of a new life. My first life was my childhood. My second life began when we moved to a city. The third one contained my high school years (the first three, at least). The cause of the fourth one was love (or something like that), and the fifth one began with disappointment. This, and the following three lives didn't last much and I've spent them with looking for happiness. My ninth life was stormy. This was the time when every pain came out of me, every pain that has hurt me from inside for many years.
My current life is the tenth one, it exists since I chose Jesus. So far this is the best one. :)
By the way, I noticed that the older I grew, the harder my problems became. This fact isn't too happy, but the fact that I'm also growing stronger, is! I can solve more complex tasks. Actually, it would be weird now if they didn't exist. Life would be too easy. XD
I can't imagine myself studying in college on my mother language anymore, for example. It's more interesting like this.
I also noticed how wonderful God's timing is. He always makes me read the books that help me the most in the actual situation. If I don't know anything about what do I have to do the next day, it's enough to trust Him, make the first step the next day, and He sends people who tell me what to do next. He surprises me with bible verses just at the right moment. When I have to wait, I don't have to wait more than I could.
It's also interesting that my days are not a wasted time only when I do something good with someone. The smallest help matters too.
Az idő bizony relatív, és a történelem folyamán sokan sokféleképpen mérték.
Én az órák és percek mellett életekben is mérem az időt: minden fontos esemény vagy a gondolkodásmódom változása egy-egy új élet kezdetét jelenti. Az első életem a gyerekkorom volt. A második életem akkor kezdődött, mikor városra költöztünk. A harmadik a liceumi éveimet foglalta magába (az első három évet legalábbis). A negyedik kezdetét egy szerelem(féle) okozta, az ötödikét a csalódás. Ez, és a következő három életem gyorsan letelt, többnyire a boldogságkereséssel. A kilencedik életem viharos volt. Ekkor jött ki belőlem minden fájdalom, ami az évek során folyton mart belülről.
A tizedik életem a mostani, azóta tart, hogy Jézust választottam. Eddig ez a legjobb. :)
Amúgy észrevettem, hogy minél idősebb lettem, mind nehezebb és nehezebb problémákat kellett megoldanom. Ez önmagában nem túl boldogító tény, viszont az, hogy én is egyre erősödök, igen! Egyre komplexebb feladatokat tudok elvégezni. Ha nem lennének, fura is lenne már. Túl könnyű lenne az élet. XD
Már nem tudnám elképzelni, hogy az egyetemet az anyanyelvemen végezzem, például. Így érdekesebb.
Azt is észrevettem, hogy Isten időzítése milyen csodás. Mindig azokat a könyveket adja a kezembe, amik által abban a helyzetben a legtöbbet épülhetek. Vagy ha semmit nem tudok a következő napról, elég Rá bíznom a dolgot, másnap megteszem az első lépést, és Ő küldi az embereket, akik megmondják, hogy most merre tovább. Meglep egy-egy igével, pont a legjobbkor. Ha várnom kell, nem kell többet várnom, mint amennyit kibírnék.
Érdekes az is, hogy csak akkor nem érzem elfecsérelt időnek a napom, ha legalább egyszer valami jót tettem valakivel. A legkisebb segítség is számít.
*
You probably know how it is when you feel good and time flies like an arrow, and when those five minutes just don't want to pass already...
Time is indeed relative, and along the history many people measured it in many different ways.
I don't measure time in just hours and minutes but also in lives: every important event or change of my way of thinking means the beginning of a new life. My first life was my childhood. My second life began when we moved to a city. The third one contained my high school years (the first three, at least). The cause of the fourth one was love (or something like that), and the fifth one began with disappointment. This, and the following three lives didn't last much and I've spent them with looking for happiness. My ninth life was stormy. This was the time when every pain came out of me, every pain that has hurt me from inside for many years.
My current life is the tenth one, it exists since I chose Jesus. So far this is the best one. :)
By the way, I noticed that the older I grew, the harder my problems became. This fact isn't too happy, but the fact that I'm also growing stronger, is! I can solve more complex tasks. Actually, it would be weird now if they didn't exist. Life would be too easy. XD
I can't imagine myself studying in college on my mother language anymore, for example. It's more interesting like this.
I also noticed how wonderful God's timing is. He always makes me read the books that help me the most in the actual situation. If I don't know anything about what do I have to do the next day, it's enough to trust Him, make the first step the next day, and He sends people who tell me what to do next. He surprises me with bible verses just at the right moment. When I have to wait, I don't have to wait more than I could.
It's also interesting that my days are not a wasted time only when I do something good with someone. The smallest help matters too.